az Úr neve (ePub)

Elérkezett az ido, szembe kellett néznem végre a nyilvánvaló ténnyel, hogy egy elmeszociális otthon, más néven tébolyda, más néven bolondokháza, más néven orülde, dühöngo, vigyorgó, vicces- vagy diliház, értelmi fogyatékosok és pszichiátriai betegek otthona, szóval ez minden, csak nem otthon. Már vagy hat hónapja dolgoztam a "Békeliget" nevu állami fenntartású intézet villa- és kastélyépületeinek ódon falai között, amikor egy csapásra megvilágosodtam, hogy a létesítmény muködésének egyetlen kizárólagos oka és célja az elkülönítés, más megközelítésben, az elidegenítés. Mert bármennyire is igyekezzenek barátságos és családias légkört teremteni giccses tájképek gyenge reprodukcióival, olcsó porcelánfigurákkal és tájidegen gépi terítokkel díszítve a kórtermeket, az otthonosságnak még a látszata is hiú ábránd marad mindaddig, amíg a lakóknak idejük nagy részét a természetes lakókörnyezetüktol távol kell eltölteniük, mesterséges, ellenorzött keretek között, a szabadság és az autonómia legelemibb érzésétol is megfosztva. Ennek megváltoztatása azonban (s ebben évszázadok, évezredek óta teljes az egyetértés) pont azok számára jelentene vállalhatatlanul nagy kockázatot, akik biztos távolban szeretnének tudni minden sérültet, beteget és nyomorultat. Egy szóval mindenkit, aki már a puszta létezésével is azzal szembesítheti oket, hogy az ember felelossége a cselekvés lehetoségein túl a másik teljes elfogadásáig terjed.