Életeim II. rész (ePub)

Életrajzom e külön egészet jelento része betuhuséggel úgy jelenik meg,

amint jobblétre szenderült füzeteim adták. Teljességgel nem tudom

megérteni, ha egy író egyszer már megjelent muvén újabb kiadásnál

változtat, javítgat, foltozgat. Mikor valamit megírok: azt az akaratom

fölötti akaratom diktálja, logikai és ösztönös énem teljessége, és

inkább belenyugodnék abba, hogy valamelyik muvem örökre feledésbe

menjen, mintsem hogy csak egy betu változtatás is történjék rajta. Kiadó

és közönség nem létezo tényezok a szellemi alkotás szuverenitása elott.

A kiadónak, mint a színházi rendezonek is, vak huséggel kell követnie

az alkotó Géniusz parancsát, s még csak gondolnia sem szabad arra, hogy

közbeformáló véleménye legyen. Ami pedig a közönséget illeti: a Géniusz

parancsolja meg muvével, hogy mi tessék neki, a Géniusz irányítja ot.

Nem szellemi alkotó, hanem betuhetéra az, aki lesi, hogy mi tetszik a

közönségnek és a szerint pojácáskodik ki mondatokat magából. Az viszont

természetes, hogy mikor írtam ezt az életrajzot: engedelmeskedtem a mai

idok fegyelmének, és nem vétettem a mindenkire kötelezo egyetemes

tilalmak ellen. Meg is volt az az elégtételem, hogy az illetékes ügyészség soha egy betut sem kifogásolt életrajzomban.Ennek

a munek nem adhatnám franciául sem a Mémoires, sem a Souvenirs címet.

Abszolút lélektani tévedés volna ezt az életrajzot visszaemlékezéseknek

minosíteni. Kevés túlzással azt mondhatnám: hogy ez az életrajz

egyáltalán nem visszabarangolás a múltba.