Meghalni olyan / Élni olyan (ePub)

Szekrényes Miklós novelláiban például az is tök jó, hogy kétféleképpen lehet oket olvasni. Az egyik módszerrel olyan, mintha egy filmet látnál. Egy igazi, hamisítatlan magyar szociofilmet, kocsmapulttal, falusi focipályával, kórházfolyosóval, szélsüvítéssel, a budiajtó nyikorgásával és kiürült antidepresszáns-dobozzal. A másik olvasási módban ott ül veled szemben Szekrényes Miklós, elotte, a ragacsos kocsmaasztalon egy félig üres - vagyis félig teli - söröskorsó, és o mesél, egyre csak mesél azon a szenvtelennek tuno, mégis feszültséggel, érzésekkel, érzelmekkel és empátiával teli elbeszéloi hangján, te meg figyelmesen hallgatod. Másként nem is tudnád, hiszen annyira magával ragad. Közben elkíséred egy meccsre, vagy a Mátrába, esetleg Budapestre, idonként pedig a nem is annyira távoli múltba, amikor még voltak úttörok, a magyar focisták kijutottak a vb-re és 1984 nem egy fogalom, hanem egy évszám volt.
Azt hiszem, az effajta novellákra szokás mondani, hogy életszagúak, valóságosak és hitelesek. Ennél jobb most csupán azért nem jut eszembe, mert egyre csak a hatásuk alatt vagyok. Fejbe kólintottak, akár a túladagolt feles, a szélrol belott labda, meg a túl kemény párna a mentoautó hordágyán. Viszont a végére mégiscsak helyükre kerülnek a kirakójáték részei. És miközben ezek egymásba ölelkeznek, te rájössz arra, nyájas olvasó, hogy Szekrényes Miklós végig arról mesélt neked, hogy ami látszólag szétfolyik, valójában egyfelé tart, és mi ugyanannak a nagy egésznek az idonként kacagtató, idonként szánalmas, leginkább azonban esendo és szeretetéhes darabkái vagyunk. (Benedek Szabolcs)