Hiába (ePub)

A múlt század egyik legkülönösebb és legrejtélyesebb magyar írójának muvét tartja kezében az olvasó. Szathmári Sándort (1897-1974) eddig foként a Kazohinia címu szatirikus utópiája révén ismerték, s csak a lexikonok említik egy, a harmincas évek elején írott muvét, melynek kézirata csak 1989-ben került elo. Szathmári e muvét 1932-ben írta, amikor a Szovjetuniótól nyugatra még senkinek sem lehetet reális képe a "megvalósuló kommunizmusról", ám o hihetetlen logikával és fantáziával megalkotta a kommunizmus rémtetteinek enciklopédiáját.

A Hiába tehát jóval megelozte Orwell Állatfarm-ját (1945) és 1984 címu regényét (1949), s miközben Orwell muvei világhódító útjukra indultak, Szathmárinak titkolnia kellett Budapesten, hogy van egy regénye, amely legalább olyan érdekes, mint a két világsiker.

"Az én meggyozodésem szerint a hiba magában az emberi természetben van. Mind magasabb régiókba emelkedett elottem Az ember tragédiája, az örök boldogtalanság törvényének felfedezése. Minden idokben, mindig ugyanazt fogja átélni az ember. A próféták vérébol mindig új zsarnokság fog kisarjadni, kísértetiesen azonos tünetekkel, és az ember mégis mindenkor reménykedni fog, hogy csak a jelszóban van a hiba: új tanok, új jelszó mindent rendbe fog hozni. Sot, azt is hinni fogja, hogy a jelen rendszer lényegében más, mint a régi, csak éppen nem az igazi. Az majd a következo lesz" - írta, jelezvén, hogy nemcsak a marxizmus és proletárforradalmiság gyilkos szatírája a könyv, hanem az emberiség megváltozhatatlanságának példázata is.

A regény cselekménye 2082-ben játszódik Magyarországon, egy képzeletbeli kisvárosban és Budapesten, ahol a Gellért-hegy új neve Lenin-hegy, tetején az ijeszto méretu forradalmi emlékmuvel, a Rókus kórház még mindig létezik a sok lebontási javaslat ellenére, s a Thököly út végén, Zuglóban az "élproletárok" minden luxussal felszerelt palotanegyede található. Megdöbbento pontossággal határozza meg (1932-ben!) a második világháború kitörésének évét, megjósolva, mely országok háborúznak egymással. A háború után egy világforradalom következtében hatalmas szovjet köztársaságok (önkényuralmak) alakulnak ki, hogy aztán az 1980-as években lezajlott újabb forradalmakban kivívott "népjogokat" az új hatalom visszavonja, s - ismét a marxizmus nevében - kialakítsa saját önkényuralmát. Az egyetlen és mindenható filozófia itt a marxizmus, és Marx "látnok, mert elore megjósolta a proletariátus gyozelmét. Az élproletariátust, a termelés vezetoségét Marx alapította". A luxuséletet élo élproletárok mellett csak két társadalmi csoport van: a fejmunkásoké (szellemi dolgozók, a hatalom kizárólagos szolgálatában) és a gépészek (a társadalom páriái, az anyagi javak termeloi). Ebben a társadalomban az élet minden jelensége kísértetiesen a közelmúlt szocializmusához hasonló, s innen próbál kimenekülni Hajós, a regény fohose, amikor - a szovjet engedélyével - megalapít egy független "önellátási telepet", egy más élet megteremtésének reményében...